Minden szakmának, sportágnak, tudománynak, megvannak az ilyen emberei. Azok az amatőrök képezik ezt a csapatot, akik kapizsgálnak, de nem tudós gondolkodásmódúak. Vannak alapfogalmaik, de nem értik a lényeget, szeretnek hangzatos szakszavakat, mondatokat mondani, de messze vannak a megértéstől. Potenciálisan károsak, mert a tudás csak a képzeletükben van. Nagy önbizalom kevés valós készséggel, az ellenkezője az imposztorszindrómásnak, ahol igazi kompetens emberről van szó, aki nem hisz magában. Emez mindent is tud, mindenben jártas, mindenre tudja a jó választ.
Vallásos emberekben is igen gyakori, főleg olyan felekezetetek egyedeiben elterjedt, ahol nem csak szakképzett lelkész végzi a tanítás feladatát.
Ez a mindenkit kiosztani tudó, aki a mérkőzéseket végig nézve, jobban tudja melyik játékost kellett volna betenni… jobban tudja a helyes stratégiát, mint az edző… Ő a majdnem lelkész, majdnem tanár, majdnem edző, majdnem orvos, mindennek a „majdnem szakembere”…
„ Az arrogancia elvakít a gyengeségeinkkel szemben. Az alázat fényvisszaverő lencse, amely segít tisztán látni őket. A magabiztos alázat viszont már egyenesen korrekciós lencse: segítségével legyőzhetjük a hiányosságainkat.” (Grant, Gondold Újra, 68. old)
Értékeld át! Gondold újra! – mert itt jó lenne, ha tudnánk azt, hogy Mit Hogyan teszünk és főleg Miért.
Ez a tudatosság iskolája.
