A vita értelme

Minden vita lehet hasznos, csak a hozzáállástól függ. Ha egy vita személyes érzelmi jelleget ölt akkor megint, mindig is a prédikátori állást foglaltuk el. Önelégültséget tükrözünk kifele, mert csak nekünk lehet igazunk. Rosszindulatú vádolói leszünk a vitapartnernek vagy hangoskodásunkkal toborozzuk a híveket, mint a politikusok.

 

Többet lehet tanulni azoktól, akik megkérdőjeleznek, mert serkentik a gondolkodásunk. Megkérdőjeleznek, mert látni akarják a tényeinket és a levezetési módot. Az egyéniségek helyet adnak a kritikusaiknak, mert saját magukat fejlesztik ez által. A kritika épít, ha olyan emberekkel vesszük körül magunkat, akik feladat központúak, és nem személyeskednek. Nem minket, hanem a gondolatokat „támadják”, mert az végeredményre kíváncsiak.

 

A gyengék nem bírják a kritikát, ezzel folyamatosan gyengítik magukat, mert gondolkodni nem akarnak, saját tudásukat nem akarják felülvizsgálni. Nekik nem számít a végeredmény, csak az, hogy „igazuk” lehessen. Ezért maradnak gyengék és fejletlenek a gondolkodásban.

 

A kellemetlen, de jótékonykodó emberek a jók, mert tanulásra serkentenek, kötekednek, de csak az eredmény helyességét keresik, mert ez érdekli őket. A feszültség legyen intellektuális és nem érzelmi, a hangnem erős és energikus, elszánt nem pedig harcias és agresszív.

 

Értékeld át! Gondold újra! – mert itt jó lenne, ha tudnánk azt, hogy Mit Hogyan teszünk és főleg Miért. Ez a tudatosság iskolája.