1996 decemberében volt az a nap amikor ez a mondat elhangzott a pszichológia tanárom beszédében. Hűha, mondtam, akkor neki is fogok. Ez volt az a mondat, ami a legjobban motivált a fejlődésemben. Mi sem könnyebb? Csak kérdezni kell…
De ez nem egészen így áll, sőt sokkal nehezebb. Kerestem a jó kérdést, de nem találtam. Lestem a tanárok szavait, de nem hallottam egyet sem, ami igazán nagy kérdés lett volna. Egy év után már kétségbeesve kerestem a „jó kérdést”. Már azt kezdtem gondolni, hogy nincs is.
Tudatosan, abbahagytam a keresést. Egy könyv került a kezembe, azt mondta az egyik kollégám, hogy úgy olvasta, hogy jó. Megvettem s elvarázsolt. Megvolt a tanulmányozás Flow-ja. Majd megnéztem a könyvészetét és megvettem, ami megkapható volt. Ott is találtam jó könyveket, azoknak a könyvészetéből is megvettem ami megkapható volt és így tovább, amíg már jóval meghaladtam az ezer kötetet.
Olvasva rájöttem, hogy nincs „jó kérdés”, csak megfelelő arra mit olvasol vagy hallasz. Ki kell kérdezni azt amit olvasol, faggatni kell a szöveget, hogy mutassa meg a szerkezetét, hogy belássál a sorok mögé az indokokba, ami megmozgatta és a könyv írására ösztönözte.
… Végül senkisem árulta el „a jó kérdést”, mert nem is kellett. Minden könyvben, minden érdekes leírásban a sorok között ott van „a jó kérdés”. A kijelentések tartalmazzák azt a kérdést amire válaszol a kijelentés. Ha figyelsz sokkal többet látsz majd mint amit gondolhatnál elsőre, megtanulsz rendszerben gondolkodni és titkokat kifejteni mint a bányában.
A jó kérdés a szemedben, a füledben, a nyelveden van, minden a figyelmen múlik, amivel a felfedezést akarod… Mennyire akarod? Annyira fogod megkapni.
Értékeld át! Gondold újra! – mert itt jó lenne, ha tudnánk azt, hogy Mit Hogyan teszünk és főleg Miért. Ez a tudatosság iskolája.
