Jövőm? – az még nincs
Jelen? – röpke pillanat
Múltam? – az a kincs (@atahaiku)
Ami lejárt az nincs, elmúlt, ami elmúlt az meghalt, és ez az egyedüli ami biztos: a halál. Csak bennünk és egyedül csak ott él a múlt, kitapinthatatlanul, mint ok a jelenre. A jelen csak egy röpke pillanat, amire míg ráeszmélek már a múlté. A jelen pillanataiban tudom megteremteni a múlt harmóniáját. Mivel a jövő az nincs, felé csak a vágyaim iránya visz és a lét, ezért a jelen röpke pillanataiban teremtem meg a múlt harmóniáját, azt az emléket, hogy minden kellemesen és összecsengő volt, harmonikus.
Az ember azért fordul a múlt felé mert csak ez van neki, amit megjelenít a mának hibás vagy jó működésében. Ezért, ha az aktív létemben nem tudtam harmonikusan beosztani az időmet, pénzemet, vágyaimat, kapcsolataim fergetegeit, ha nem éltem harmonikusan, öregkoromra csak a betegség, gyengeség és az elmúlás lesz harmóniában egymással.
Ezért teljesen normális, hogy akarom, de most. Ezért a harmóniának csak az aktív, teremtő időszakban van és lesz értelme. Ebből a harmóniából, ami nem más, mint megfelelően kidolgozott egyensúly, táplálkozik a időskor embere aki csettintve és csámcsogva ízleli letűnt korának boldogságát
Oszd meg és birtokold a tudást!
