A tegnap történt…
Hozzám jött valaki az ismeretségi körömből, csillogott a szeme.
– „Életem felfedezését tettem a héten!” Hűha – gondoltam, vajon mi lesz az? Mindig szeretem a kihívásokat. Most pontosan ilyennek az ízét éreztem, egy lehetőségét, amibe belekóstolt ifjú barátom.
– És mi lenne az? – kérdeztem tőle. S mert tudom, hogy hajlamos nagyon odafigyelni és elemezni, vártam mit fog mondani…
– „Rájöttem, hogy nem tanulhatok, ha nem hibázok… olyan érzésem van, mintha felszabadítottak volna. Szabad hibáznom és nem történik semmi.
Hűha, hűha, hűha – ez igen! Valaki, aki magáévá tett pár gondolatot, abból amit írtam és már megkereste Adam Grant könyvét is. Jó érzés, hogy valakinek segített az, hogy olvasok és pár újragondolásos ötletet, gondolatot megosztok. Már régebben is volt példa erre, amikor ilyen úrjagondolt hozzáállást tanúsított és azóta másként csinálja az életét. Tetszik a merészsége, a bevállalása, amivel útnak indul és kész mindent, amit tudott eddig megkérdőjelezni, azért, hogy ne tévedjen, pedig most már az sem rossz érzés, nincs mellkasi nyomása attól sem, ha téved, mert a tévedés a tanulás első és meghatározó fázisa.
Már egy lépéssel közelebb vagy a megoldás felé, ha rájöttél arra, hogy tévedtél… Ne szólj semmit ifjú Barátom, tudom, hogy elolvasod és együtt örülünk a felfedezésednek!
Értékeld át! Gondold újra! – mert itt jó lenne, ha tudnánk azt, hogy Mit Hogyan teszünk és főleg Miért. Ez a tudatosság iskolája.
Ha hasznosnak találod oszd meg, mert másoknak is az lehet!
