A legrosszabb amit egy ember tehet, hogy a képességeit és a hatalmát csak arra használja, hogy uralkodjon magán… az ember alkotásra rendeltetett, nem fékezésre …
Évekkel ezelőtt, volt egy lovam. Miután eladtam, mert már kevésnek bizonyult, (pedig jó ló volt,) egyik ismerősömnél lovagoltam. Behoztak oda egy heréltet. Ismertem a lovat, a gazdájával együtt lovagoltunk párszor. S mivel külföldre ment, a lovat otthagyta az ismerősömnél. Amikor látógatóba mentem hozzá, megláttam a lovat s menten megismertem. Örvendtem neki, lesz min lovagolnom. Nagy, magas izmos ló volt, kicsit lassúbb, mint az enyém volt, de sokkal erősebb. A lótartó ismerősöm, csak panaszkodott rá: „alma ez a ló, nem ér semmit, a karámban futószáron is már habzik, csurom víz… méghogy „jó kondiban van”(ezt mondta a ló gazdája amikor itt hagyta).
Mondom neki, hogy engedjen menjek ki vele terepre. Egy határozott „nem” volt a válasz. – „Te nem tudsz úgy lovagolni”. Ez nem esett jól! De nem reagáltam rá látható módon. (magas képzése volt a lótartó ismerősömnek díjlovaglásban, Németországban tanult) Hazamentem s két hétig nem mentem arra.
Cseng a telefon, a lovardás csenget… – nem jössz vidd ki a lovat? – Hoppá! – gondoltam most meg mi lett? Hangosan pedig azt kérdeztem tőle, mert tartoztam neki ezzel: „na mi van megtanultam tán lovagolni?” erre meg ő nem reagált. Megérkezek hozzá a saját felszerelésemmel, (mert ezt tudtam biztonságosnak). A box amiben tartották szétrugva, a tartógerenda háromnegyedig elrágva, az ember és a fia csak távolról figyelik… – itt baj van – fogalmazódik meg bennem…
Köszönünk egymásnak s rá is térnek a tágyra: – bolond ez a ló, kiviszed terepre? -Hogyne! – feleltem. Ketten tartották a zablától, amíg elkészítettem az útra. Rúgott harapott, falhoz nyomott… nyereg fenn, lovaglóostor a csuklómon, mély levegő és nyeregbe szállok. – elengedhetjük? – Most már igen, mondom… és úgy indult el a ló, hogy majdnem a levegőben maradtam…
Majdnem tíz kilométert tettünk meg kemény vágtában, szorítottam, hajtottam, le akart dobni, én meg nem akartam leesni. Fordultunk és vissza ugyanúgy. Amikor megálltunk a szálláson pocsolya lett alatta míg lenyergeltem (úgy meghajtottam) fújtatott mint a gőzmozdony… Másnap amikor megérkeztem, nyerítve köszönt…
És tényleg jó kondiban volt a ló, erős volt, rúgott, harapott, mert idegenek voltunk, de ment is. Vad, energikus… nagyon szerettem…
A legrosszabb amit egy ember tehet, hogy a képességeit és a hatalmát csak arra használja, hogy uralkodjon magán… az ember alkotásra rendeltetett, nem fékezésre. Nem futószárazni kellett, hanem hajtani, nem visszafogni, hanem elereszteni és irányítani, mert az amit tudott adni az maga volt a fenséges gyönyör. Így vagyunk mi is, csak az illem, a vallás, a nevelésünk azt az „civilizált” visszafogást kéri, ahol csak rabok lehetünk. A vallás az a „nemszabad” -ról szól, a nevelés a félelemről, a morál mindennek a letaposásáról, ami szabaddá tehet. Pedig csak a valóság tesz szabaddá – ahogy Jézus is mondja.
A legrosszabb, amit egy ember tehet, hogy a képességeit és a hatalmát csak arra használja, hogy uralkodjon magán… az ember alkotásra rendeltetett, nem fékezésre.
