Biztosan gyerekkoromban rólam mintázták azt a történetet a kiscserkészről aki, mert a nyári vakációra valami jó cselekedetet kellett végrehajtani, átsegítette az átjárón az öreg nénit, aki nem is akart átmenni…
Egész életemben másként éltem mint a többség, az emberek legtöbbször kinéztek. Csak az elején zavart, tizenévesként. Az eredményt nem kerestem soha elsőrendűként, mindig az élmény érdekelt. Nem voltam soha sikerorientált, hanem a teljesítmény érdekelt. A munka, a húzás adta a megelégedettségi érzést, nem a célba érés. Mert a fejlődés minden, a fejlődés változás.
De sokan egészen jól vannak, legalább is ezt mutatják vagy próbálják mutatni kifele. Miért kellene segítenem egy olyan embernek, aki nem akar változni, mert fél vagy mert önelégült, de szenved? Aki nem akarja beismerni, elismerni, hogy szenved és szüksége lenne a már annyit hangoztatott funkcionalitásra. Csendesen sóvárog valamire, amit meg sem tud fogalmazni, de fél eldobni azt amije most van, de az nem működik, vagy nem működteti őt.
Az ember alapvetően önző, magánakvaló, ezért irigy és féltékeny. Ha valamit alkotok csodálattal tölti el, de aztán valahol irigy is, mert hogy ő nem tud, vagy nem alkot… Neked könnyű, neked lehet, te időmilliomos vagy, neked van miből és ehhez hasonló beszólások…
Én nem szeretem azt, hogy ilyen emberek vegyenek kőrül, mert hátráltatnak a fejlődésemben. Megmérgezik körülöttem a levegőt, panaszkodó elégedetlenkedők, akik nem igazán húznak és főleg nem következetesen, hogy valamit változtassanak a maguk érdekében. Én nem akarom az ilyen embert magam körül. Fárasztanak, energia vámpírok.
Ezért kísérletezek, tanulok folyamatosan, hogy megmutassam a járható utat azoknak akikkel megosztom az életterem. Nekem is jogom van úgy élni ahogy jól esik. Ezért szeretném, hogy jobban légy, hogy sikeres légy és elégedett, mert az elégedetlenséged állandó kifejezése fáraszt. Érted is tanulok, hogy járható utat mutassak, de nem tudok helyetted dönteni, húzni, folyamatosan és következetesen harcolni a jóért.
Én nem akarlak átvinni az úton, ha nem akarsz. Maradj ott. De akkor ne zavard a csendemet és jólétemet, ne sírj és ne panaszkodj folyamatosan. Csak olyan emberekkel vagyok hajlandó egy úton járni, aki nekem is segít nem csak lehúz. Első dolog a jó teljesítmény elérésének érdekében, hogy mentesítem magam azoktól akik lehúznak, gáncsolnak.
Így kezdődik egy szabad álom.
