Mindenkinek vannak vak foltjai amikor nem lát dolgokat vagy éppen tényeket. Ami rosszabb az az, hogy ezek vakká tesznek a vakságunkkal szemben is. Nem tudjuk, hogy vakok vagyunk. Az az információ egyszerűen nem is jön át…
Ilyen vakfolt generátor az arrogancia. A túlzott önbizalom ártalmas az igazság megismerésére nézve, mert az ismeretlenre vakfoltokat generál. Másként fogalmazva az túlzott önbizalom vagy túlzott bizalom valamiben ignorássá, tudatlanná tesz olyan dolgokban, amiket nem ismerünk. Nem is számolunk azzal, hogy nem ismerünk, annyira elégségesnek tekintjük, amiket tudunk.
A paradoxon pontosan ebben áll és attól érdekes, hogy azoknál az embereknél jelenik meg a túlzott önértékelés, azok vélekednek saját képességeikről leginkább elbizakodottan, akik a logikus érvelés-, humorérzék- és nyelvtan teszteken legalacsonyabb eredményt értek el. (Dunning-Kruger vizsgálatok, 1999).
A színlelt tudással van igazán a baj, minél jobbnak gondolja az ember a tudását, annál kevésbé érdekli a tanulás és a tanultak felfrissítését. Amit keresett, az a megerősítés volt, annak a megerősítése, amit úgy vél, hogy tud és a tudást, ami különbbé teszi a többiekhez képest. Ez a tudás lenéző, nem alázatos, olyan ami megkérdőjelezhetetlen, büszkeséggel tölti el az embert és nem társul vizsgálódó kétellyel, hanem megerősítést keres a már tudottakhoz. Amikor a torzítások megerősítik abban amit hisz, még büszkébb lesz vélt ismereteire. Ez a kognitív vakfolt.
Valaki minél merevebb, annál kevesebbet tud igazán és nem hajlamos frissíteni azt amit tud sem pedig felülvizsgálni azt. De nekünk fontos az, hogy ne tévedjünk, ezért tanulunk, frissítünk, újragondolunk mert itt jó lenne, ha tudnánk azt, hogy Mit Hogyan teszünk és főleg Miért. Ez a tudatosság iskolája.
Értékeld át! Gondold újra!
